Az Ugocsai Presbiterszövetség 2003 óta szervezi meg a tájegység egyházfiainak a találkozóját: vasárnap délután a dabolci református templomban került sor az eseményre, amelyen egyúttal Gellért Sándor-megemlékezést is tartottak.
Somfalvi Edit, túrterebesi református lelkipásztor igehirdetésében az ősök helytállásából, kitartásából való példamerítés fontosságát hangsúlyozta ki, hiszen annak, hogy Gellért Sándor és a vele egy korban élők kitartottak a nehéz időben, egyenes követkeménye, hogy az utódok ma ünnepelhetnek ebben a faluban.
A helyi gyülekezet nevében Szilágyi Róbert lelkipásztor üdvözölte a megjelenteket, majd Gellért Sándor és Dabolc kapcsolatáról beszélt (a költő itt nevelkedett).
- Dabolcon mindig voltak olyan emberek, akik megértették: „valakinek mindig állnia kell a torcán küszöbére". Ez a szellemiség volt az, amely a költőre élete végéig nagy hatással volt, és ez visszatükröződik egész pályafutásából.
Kónya László főtanfelügyelő-helyettes Gellért Sándor Dabolchoz fűződő kapcsolatáról, költészetéről tartott előadást.
Az ugocsai presbitertalálkozókról Kovács József, kisbábonyi lelkiész tartott összefoglalót, kifejtve: a rendezvény megszervezése Fodor Lajos halmi és Szilágyi Róbert, dabolci lelkipásztorok ötlete nyomán vetődött fel annak idején. A fiatalok verses-zenés műsorral szerepeltek.
A rendezvény templomkertben folytatódott, ahol Gellért Sándor emlékműve előtt Csehi Árpád Szabolcs, a Szatmár Megyei Tanács elnöke mondott beszédet. Csehi szerint az együttünneplés erősíti az összetartást, és Gellért Sándor egy összekötő kapocs lehet az ugocsai magyarság életében. A megjelentek megkoszorúzták végül az emlékművet.
Kónya László Gellért Sándor és Dabolc kapcsolatáról beszélt
